Valószínűleg te is találkoztál már olyan emberrel, aki szinte minden helyzetet a saját dicsőségének próbált meg beállítani, akinek mindig igaza volt, és ha nem róla szólt a történet, hát gyorsan elintézte, hogy róla szóljon. Talán épp egy kolléga, egy közeli barát, vagy… egy volt párkapcsolat. Ilyenkor sokak fejében megfordul: „lehet, hogy nárcisztikus?” De mit is jelent ez pontosan?
Nárcisztikus jelentése – túl a sztereotípiákon
A köznyelvben a „nárcisztikus” kifejezést gyakran dobáljuk, sokszor anélkül, hogy tisztában lennénk a valódi tartalmával. A nárcisztikus jelentése eredetileg a Narkisszosz nevű görög mitológiai alakhoz köthető, aki beleszeretett a saját tükörképébe. Ma már ez a fogalom pszichológiai személyiségjegyet takar, sőt, akár személyiségzavart is jelenthet – az érintettek pedig gyakran nem is sejtik, hogy gond van.
A nárcizmus nem csupán önszeretet. Sokkal inkább egy olyan belső instabilitásról van szó, amelyet állandó külső megerősítéssel próbálnak pótolni. Ennek a hátterében gyakran mély bizonytalanság, elutasítástól való félelem és gyermekkori traumák húzódhatnak meg.
Milyen típusai vannak?
A nárcizmus nem egyféle jelenség – több megjelenési formája létezik, amelyek eltérő viselkedésmintákban nyilvánulnak meg.
-
Grandiózus nárcizmus: Jellemző rá a túlzott önbizalom, a dominancia, az elismerés iránti vágy és a mások lenézése. Az ilyen típusú ember gyakran hangos, karizmatikus, magabiztos – de mélyen legbelül fél az elutasítástól.
-
Rejtett (vulnerábilis) nárcizmus: Nehezebb felismerni. A személy csendesebb, visszahúzódóbb, de ugyanúgy éhezi a figyelmet. Sértődékeny, érzékeny a kritikára, és gyakran passzív-agresszív viselkedéssel reagál.
Mindkét típus közös jellemzője: az empátia hiánya, a manipulációs hajlam, valamint az a képesség, hogy másokat saját céljaik eszközeként használnak.
Ismerős jelek – honnan tudhatod, hogy nárcisztikussal van dolgod?
Nem könnyű egyből felismerni, hiszen sok nárcisztikus elsőre rendkívül bájos, sőt elbűvölő lehet. Idővel azonban előtűnnek a mintázatok:
-
Minden róla szól – mindig, minden helyzetben.
-
Nem tűri a kritikát, azonnal támad vagy megsértődik.
-
Hajlamos másokat hibáztatni a saját hibáiért.
-
Az empátia, az együttérzés szinte teljesen hiányzik.
-
Kapcsolataiban dominálni akar, gyakran elnyomó módon.
-
Dicséretfüggő – állandó elismerésre vágyik, de sosem elég.
-
Manipulatív – bűntudatkeltéssel, fenyegetéssel vagy túlzott hódolattal is eléri a célját.
Fontos tudni, hogy ezek a jelek külön-külön más személyiségvonásnál is előfordulhatnak. Akkor érdemes komolyabban elgondolkodni, ha tartósan jelen vannak, és ismétlődnek.
Mit tehetsz, ha egy nárcisztikus ember van körülötted?
Elsőként érdemes felismerni, hogy nem tudod megváltoztatni a másikat. A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedők ritkán kérnek segítséget, és ha mégis, a változás lassú és nehéz folyamat. Helyette inkább azt érdemes végiggondolnod, te hogyan tudod megóvni önmagadat.
-
Határokat kell szabnod – világosan, következetesen.
-
Ne engedd, hogy bűntudatot keltsen benned a saját szükségleteid miatt.
-
Ne próbálj megfelelni elvárásainak – azok úgyis állandóan változnak.
-
Ne hagyd, hogy elszigeteljen a környezetedtől.
-
Ha kapcsolatban élsz ilyen emberrel, érdemes szakember segítségét kérned, akár önállóan is.
A nárcisztikusok hajlamosak érzelmi manipulációval elbizonytalanítani a környezetüket. Az egyik legfontosabb eszközöd ebben a helyzetben a tudatosság – és az önmagad iránti tisztelet.
Lehet ebből gyógyulni?
Ha valaki felismeri magán a problémát, és hajlandó dolgozni rajta, akkor van esély a változásra. A pszichoterápia – különösen a kognitív viselkedésterápia – hosszú távon segíthet az önreflexióban, az empátia fejlesztésében és a destruktív minták felismerésében. De a változás belülről kell, hogy induljon.
A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedőknek nehezükre esik belátni, hogy probléma van. Ezért gyakran a környezetük szenved helyettük – és nekik van szükségük elsőként támogatásra.
A határok ereje
A nárcizmus nem új jelenség, de napjainkban – az önimádatot bátorító közösségi médiakultúrával – egyre többször találkozunk vele. Jó hír, hogy nem kell pszichológusnak lenned ahhoz, hogy felismerd a jeleket, és ne engedd, hogy felemésszen egy ilyen kapcsolat.
A kulcs a határokban rejlik. Abban, hogy megtanulod: nem önzés, ha nemet mondasz. Nem bűn, ha megóvod magad egy olyan kapcsolattól, amely csak egyvalaki jólétét szolgálja – és az nem te vagy.
Mert a valódi kapcsolatban mindkét fél számít. És ha ezt nem érzed: akkor valószínűleg nem veled van a baj.
